A biorobot ma felszínre tör belőlünk, hogy egyszersmind a pohárba egy kupica pálinkát töltsünk.  A játékra meghívót küldünk, hogy a közös történetekben összefonódva, teljes komolytalanságba vesszünk.

Ki vagyok én?

Írom a házit, főzöm a házi lekvárt, vezetem a háztartást.

A szóismétlés nem vitás.

Én vagyok a ház a történetben. 

Testem az otthon, lelkem a fal, érzéseim megvetem.

Csak azért vagyok, hogy ezeket időben elvégezzem.

Úgy viselem magamon a család életét, mint a saját ruhámat.

A problémák professzionális lelki wc-tartálya.

Dolgom, felelősségem, énképem – az minek?

Lényem igazi értelme, mindenki más életének megléte.

Gyerekemnek szerelme, barátja, kispárnája. 

Én vagyok az, a mindenki Anyukája.

Ki vagyok én?

Éjjel-nappal csak robotolok.

Húzom az igát, tolom az igét.

Elvárásom meleg ebéd.

Ha kedvem van az ágyban, legyél enyém.

Pénzt keresni amolyan feladatom, e jogon számít az én akaratom.

Teljesítményem felülmúlhatatlan, az amúgy is csak arra van.

Szavakkal dobálózni nem tudok, alkatilag képtelen vagyok.

Amit mondok erős, persze csak mert mély a hangom.

Szőrös, kopasz, pocakos Sanyi,

Közhelyektől mentes sármos pali.

Felsőbbrendűség érzése istentől kapott jutalom.

Aki a magot elveti, kezébe a hatalom.

Ki vagyok én?

Jellemem formálható, hiszik a felnőttek.

Szavam gyenge, mert semmit sem érthetek.

Világra jöttem én, de mind hiába,

Hol így, hol úgy – én vagyok szüleim adóssága.

Ha kamaszodni kezdek és nem értek velük egyet, az is az én hibám.

Szemük fénye szembeszegül, a szomszédoknak mit mondunk ezután?

Legjobb lesz, ha elfelejtem, hogy egyszer felnőttnek kell lennem.

Megsemmisülve megtehetem, hogy az aszfaltot nézegetem.

A szabadakaratom  csak hírből ismerem,

míg az ő házukban lakom, az ő kenyerüket eszem.

Nevem „fiam”, s mára ennyi bőven elég legyen nekem.

Radó Lilien

1.

Boldogságot főzök ebédre. Igen, a lényeg, hogy mindenki egyen! Egy falat apa kedvéért, még kettő anyáért, nézd, jön a repülőőő! Anya pilóta, porszívó, orvos és estimesegép, de a történetben hol vagyok én? A pletykákban talán, hogy szülés után megmaradt a hasam és kerekdedebb lett az arcom. „Jól megasszonyosodtál”, mondják, „rég láttunk misén”, „milyen a házasság?” Inkább jógázom, minthogy templomba járjak, bár a gyerekeket megkereszteltem, köszönhetően anyukámnak. Erdélyi vagy és ez a szokás! Szülőszoba, gyerek, pap, pelenka, első lépés, első vers, első március 8. Anya, feleség, alkalmazott, NŐ VAGYOK.

2.

Lassan három hete csöpög a csap. Tegnap vettem hozzá alkatrészt, mert az asszony szerint nagy a veszteség. Ráadásul éjjel is hallja, nem alszik rendesen, ez a férfi dolga, oldjam meg. Nem találom a kulcsot. Nem találom az új csaptelepet. A szűrő hol lehet? Hogy ezek a nők mindent elpakolnak, hihetetetlen. Néztem tizenhat youtube videót arról, hogyan kell ilyen kucifántos dolgot szerelni. Nem vagyok víz-gáz szerelő, hát nem lenne könnyebb hívni egyet? Nem, nem. Én vagyok a férfi. Szóval, kell társaság ehhez, egy asszisztens. Egy feleség. Kérem a kulcsot! Mindjárt meglesz, érzem. Egy kis pálinka mellé és inspirálódom is. Hát mindjárt új kagylót is öntök! Három hét munkája ez, életem. Megyek, pihenek egyet, elvégre nem kis meló volt ez. Összetakarítod addig a konyhát? Jajj, ne mondd, hogy elfáradtál, én javítottam, nem te! Legalább megdicsérhetnél! Tudom, hogy fél óra alatt meglett, de erre rá kell készülni. Meditálni. Nem értheted. Ezt a nők nem érthetik.

3.

Huszonnégy éves vagyok és erdélyi. Már dolgoztam, egyetemeztem és újra elkezdtem tanulni. Erdélyben ez halálos. Ilyenkor a gyereket kéne nevelni, a gyermek a boldogság, a meló a függetlenség, kell ennél több? Nekem ennyi sem kell. Mindenkit a méhem foglalkoztat. A karrierem. De ezektől lassan felvágom a kari erem. Hobbikat akarok, szerelmet, barátokat, könyveket. És mégis azt mondják, hogy a gyerek nőiségem kiteljesülése. Én boldog vagyok és teljes, plusz még erdélyi is, ha nem mondtam még. A szüleim nagyszülők akarnak lenni. Hát nem vagyok én elég nekik? A rokonság várja az esküvőt, keresztelőt, én meg csak a diplomámra várok. Mégis hiába szajkózom, hogy még nem szülök, ezt várják tőlem. Sosem kérdezik, hogy boldog vagyok-e. Gyerek nélkül nem lehetsz teljesen boldog. A gyerekem csak szorongást örökölne. Most legalábbis. Én csak boldog szeretnék lenni és fiatal. A többit a gólyára bízom. Majd, mikor a gólyák is teljesen erdélyiek lesznek.

Varga Csenge