1.         jelenet

Beszélgetés az előadás előtt.

A         Mi lesz ma nem tudod?

B         Nem.

Csend.

A         És beülünk azért?

B         Muszáj.

A         Miért muszáj?

B         Csak. Mert színházba járni jó dolog. Majd meglátod.

A         Jó. Csak kérdeztem.

B         Ne kérdezd. Nézd meg.

A         Jó.

B         Azért.

Csend.

A         És nem tudod tényleg, hogy mit játszanak ma?

B         Nézd meg.

A         Hol nézzem meg?

B         Ahol írják.

A         Nem kérdezünk meg valakit?

B         De.

Csend.

A         Kit kérdezzünk meg?

B         Senkit.

A         Miért?

B         Mert én tudom mi lesz.

A         Igen? És mi?

B         Kasimir és Karoline.

A         Van benne szerelem?

B         Van. Fagyi, szerelem, minden, ami kell. Zizi, bambi, körhinta.

A         Nagyon szeretem ezt a darabot!

B         Láttad?

A         Nem.

B         Akkor?

A         Ha ez mind benne van, akkor szeretem.

B         Te tudod.

 

2.         jelenet

Beszélgetés az első felvonás közben.

A         Pszt! Kezdődik.

B         Meg se szólaltam.

A         Akkor is. Nagyon izgulok!

B         Jaj! Ez a My Fair Lady-s ember!

A         Ez a My Fair Lady-s ember! És énekel! De jó, most olaszul!

B         Nem is tudtam, hogy a szatmáriak hozták ezt az előadást.

A         Botos Bálint rendezte.

A         Jól alliterál a neve. Botos Bálint. B-vel.

B         Csendben maradsz?

Nézik tovább az előadást.

A         Tetszik ez a zöld fű.

B         Ja. Elheverednék rajta.

A         Oda nézzél! Forog!

B         Zseniális. Szegény színészek biztos el vannak szédülve. Én nem tudnék magassarkúban szaladgálni ilyen forgó tányérokon.

A         Szerintem segíthet nekik ez az emelkedő, két külön tér nem? Az mindig jó. Izgi. Meg nem kell állandóan ki-be mászkálni. Csak beforogsz meg kiforogsz, úgyis mindig ilyen hirtelenjében jelennek meg itt az emberek.

Nézik tovább az előadást.

A         Szép emberek.

B         Jaja. Gusztusosak. Majd meglátod, hogy el fog torzulni ez a kép.

A         Maradjál már.

B         Nem ilyen az élet. Ez csak a felszín.

A         Szép a felszín. Zöld fű, színes ruhás lányok.

B         Ez a szálló neonkarika meg beleég a szemembe.

Nézik tovább az előadást.

A         Jujj! Összevesztek.

B         Nagyon. Abból látszik, hogy kiabálnak.

A         Én is kiabálok, ha valakivel összeveszek. Nézd milyen! Hogy lehet ilyen! Ott hagyja azt a szegény lányt.

Nézik tovább az előadást.

B         Adhatnának abból a fagyiból.

A         Pszt! Maradj csendben!

Nézik tovább az előadást.

A         Ki az a fekete ruhás úr? Nagyon furán áll ott.

B         Honnan tudjam. Ő a vidámparki játékok egy személyben.

A         Micsoda megoldás! Csak nagyon mérges.

B         Én se lennék vidám, ha ilyen hálátlan szerepet kapnék.

A         Miért hálátlan? Folyton a színpadon van.

B         Pont ezért. Baromi fárasztó lehet. És aztán nem emlékszik rád senki. Nincs egy sor szöveged, de folyton jelen kell lenned.

A         Szerintem ügyesen csinálja.

B         Szerinted mindenki, mindent ügyesen csinál. Na figyelj! Most eljött az ő ideje is!

A         Hallod, valami futkározik a hátamon! Hogy tud így gitározni!

B         Ja.

Nézik tovább az előadást.

B         Na ő is énekel.

A         Micsoda hang!

B         Nagyon hosszan énekel.

A         Mekkora party!

Nézik tovább az előadást.

B         Jaj, elfutottak.

A         Mintha transzba lennének esve.

B         Szünet.

A         Gyorsan pisilek. Meg kell tudnom, mi lett szegény Karolineval.

B         Ne adj’ isten lemaradsz! Akkor mi lesz?

 

3.         jelenet

Beszélgetés a második felvonás közben.

B         Meg volt a pisi?

A         Meg. Most meg maradjál csendben mert akarom nézni.

Nézik tovább az előadást.

A         Juj de gonosz. Hű de gonosz.

B         Hát ez ilyen.

A         Mit csinál azzal a szerencsétlen lánnyal! A mindenit! Ez borzalmas, én ilyet nem akarok látni.

B         Nem az borzalmas, hogy megmutatja, hanem hogy aztán nem kezd vele semmit.

A         Undorító.

B         Undorító.

A         Vedd már ki a kezed a lány söréből, te paraszt! Ilyet nem lenne szabad.

B         Szerintem sem.

A         Ezt láttad? Felpofozta a csajt!

Nézik tovább az előadást.

A         Na, ez meg fogdossa a seggét. Látod?

B         Látom. De mást nem látok. Csak ezt látom.

A         Mért mit akarsz még látni?

B         Valami jelet arra, hogy ez nem okés! Bármit, ami azt üzeni a nézőnek, hogy ami most a színpadon folyik, az egyébként egy rettenetes dolog. Érted? Nem lehet ezt így!

A         Maradj csendben! Nem vagyunk egyedül. Mindenki tudja, hogy nőket verni nem oké. Jó? Megnyugodtál?

B         Egyáltalán nem nyugodtam meg! Amikor azt nézem több mint egy órája, hogy hogyan nem képesek egy problémára reagálni!

A         Színházban vagy, viselkedjél.

B         Ez nem színház. Így nem.

Nézik tovább az előadást.

A         Júj de csúnyán lerészegedtek! Tisztára, mint a kocsmában.

B         Ja.

Nézik tovább az előadást.

B         És megint! Nem hiszem el!

A         Ez a nő fogdosás ez örök téma.

Nézik tovább az előadást.

B         Na majdnem felrúgtam az egyik színészt.

A         Nyugodjál már le! Jesszus! Miért?

B         Nem direkt. Csak kilógott a lábam. Nem én tehetek róla, hogy a nézőtéren rohangálnak.

A         Hát húzd be a lábad.

B         Mondom, nem direkt volt.

A         Elrontod az egészet. Szeretnék figyelni. Én szeretem ezeket a részeket, mikor lejönnek a színpadról. Olyan jó közelről látni a színészek arcát! Teljesen más élmény.

Nézik tovább az előadást.

A         Ne, ne menj oda!

B         Pedig oda fog.

A         És nincs más lehetőségük? Szegény, szegény emberek. Az egyik börtönbe kerül, a másikból prostituált lesz.

Nézik tovább az előadást.

A         Jaj! Minden csupa vér.

B         Hogy forognak körbe a sebesültek. Te, nézzed! A fekete ruhás is véres.

A         Nem nézem. Nem bírom.

Nézik tovább az előadást.

B         Most már nézheted. Szerelmi jelenet van.

A         Béküljetek ki! Légyszi.

Nézik tovább az előadást.

B         Na most mindenki énekel.

A         Én úgy elkeseredtem. Milyen szépek és mégsem kedvesek egymással.

 

4.         jelenet

Beszélgetés az előadás után.

B         Hogy érzed magad?

A         Elszomorodtam.

B         Én is.

Csend.

A         Miért szomorodtál el? Végig dumáltad az egész előadást.

B         Te is.

A         Az igaz, de legalább figyeltem.

B         Örülök.

A         Én meg tudod minek örülök? Hogy nem vagyok akkora sznob, mint te és bele tudom magam élni egy előadásba anélkül, hogy úgy érezném, hogy muszáj valami rosszat mondanom róla, mert azt gondolom magamról, hogy én vagyok itt az ész és csak én tudom milyen a jó színház.

B         Nem ez.

A         Szerinted. Szerintem meg igen.

B         Jó akkor felteszek neked egy kérdést. Nagyon egyszerű. Mit akart mondani ez az előadás?

Csend.

A         Hogy milyen egy bonyolult, kiszámíthatatlan és kegyetlen világban élünk.

B         Nagyszerű.

Csend.

A         Miért szomorodtál el?

B         Ha rossz előadást látok…

A         Szerinted rosszat.

B         Ha olyan előadást látok, ami szerintem nagyon rossz, akkor mindig elszomorodom.

A         Értem.

B         És rohadtul ideges is szoktam lenni.

A         Tudom.

Csend.

A         Én is szomorú vagyok.

B         Beülünk valahová? Ha már mind a ketten elszomorodtunk?

A         Az nagyon jó lenne.

 

Baltay Róza Rebeka

 

2023. október 24.