Imecs-Magdó Levente mesélt a Váróterem projektről

- Mi a helyzet jelenleg a Váróterem Projekttel?

- Mi ezt tizennégy éve kezdtük el, és történtek velünk jók és rosszak is. Azt hiszem, a független színház egy életstílus, amiben benne vannak a szerelések, az adminisztrációs ügyek is, és sokunk elért egy olyan életkorba, ahol már mások lettek a prioritások. Ez nem azt jelenti, hogy a színházat félretennénk, csak én jelenleg azt érzem, hogy most már az lenne a feladatom, hogy mentoráljak. Mi azt akartuk, hogy ez egy társulat legyen, ami egy új dolog lett volna Erdélyben, viszont ez nagyon sokban függött az anyagiaktól is. Így ezt engedtük el. Most van néhány futó előadásunk, amelyeknek megvannak a saját társulataik, saját csapataik. Közöttük nyilván vannak átjárások, de viszonylag különállók. Ez pedig hosszú távon működhet: van egy ernyőszervezet, aminek a neve alatt futnak előadások, és amin keresztül pályázni lehet. De így már nincs egy arra való törekvés, hogy legyen egy egységes stílus vagy nyelvezet is, amit követni kéne, hanem önálló előadásokat hozunk létre. Ugyanakkor látom, hogy milyen lehetőségek lennének, mint például az ifjúsági színház, a tantermi előadások, a színházi nevelés, melyekben Erdélyben úttörök vagyunk, de nincs egy konkrét terv egyelőre.

- Ha már említetted az ifjúsági színházat: mesélj kicsit a Hullám című előadásotokról, amit középiskolás diákokkal hoztatok létre! 

- Minden visszavezethető egy apró személyes érdekeltséghez. Nagyenyeden vezettem diákszínjátszót, és onnan jött ez a kérés, hogy előadást kellene készíteni. Emellett szerettem ezt a filmet, illetve ez egy licis történet, és szerintem iszonyatosan fontos, amivel foglalkozik, az ideológiai radikalizálódás, amikor elmennek szélsőségbe úgy, hogy észre sem veszik. Végül Nagyenyeden ezt nem tudtuk megcsinálni a Covid miatt, de továbbra is foglalkoztatott, megvolt az anyag. Így, ezzel dolgoztam tovább Kolozsváron, átírtam, és aztán ebből született meg a Hullám, amin Visky Andrejjal közösen dolgoztunk. Tizennégy diákkal foglalkoztunk, fantasztikus élmény volt, érettek, kreatívok, és látok ebben a fajta munkában jövőt.

Erdei Emese és Sárosi Áron a szerepátvételről az Alkésztisz c. előadásban

- Ti egy hét alatt vettétek át a Halál, illetve Apollón szerepét. Hogyan éltétek ezt meg?

- Emese: Azt érzem, hogy nagyon ügyesek voltunk, mert technikailag körülbelül három nap alatt átvettük. Szerintem most jönne az a része, hogy keresgéljünk, játszunk és megtaláljuk benne magunkat.

- Áron: Egyszerre volt izgalmas és stresszes. A technikai részével nem voltak gondjaim, szöveget mindig is nehezen és lassan tanultam, de most az is sikerült. Ami nehézséget okozott és okoz, hogy még nem ülepedett le a szerep, még nem érzem a magaménak és nem érkezett meg oda, ahova én szeretném, hogy megérkezzen. 

- Mennyire befolyásolt titeket az, ahogyan a korábbi színészek – Veres Orsolya és Varga Hunor József –alakították a Halált és Apollónt?

- Emese: Tudatosan figyeltem rá, hogy ne ismételjem meg azt, amit Orsika csinált. Próbáltam megtalálni a saját Halálomat. Viszont a technikai dolgokat muszáj volt átvegyem, és ezen kívül, ami tetszett az ő játékából és talált hozzám is, azt megtartottam. Ami pedig távol állt tőlem, azt másképp csináltam. 

- Áron: Befolyásolt és szorongtam is amiatt, hogy nem lesz olyan jó az én alakításom. Azt viszont az elején elhatároztam, illetve Visky Andrej is mondta, hogy nem kell lemásolnom azt, amit Huni csinált. Van egy keret és érzet, de azon belül próbálom a saját Apollónomat megtalálni. Nyilván nehéz volt elvonatkoztatni attól, ahogyan Huni játszotta, de igyekeztem abból építkezni és inspirálódni.

- Van-e valami rutinotok, ami segített ráhangolódni a szerepre?

- Emese: Én szándékosan nem akartam megnézni a felvételt, hogy ne befolyásoljon Orsikának a hanglejtése, a játéka. De a technikai dolgok miatt muszáj volt újra és újra megnéznem a felvételt, szóval én inkább ezzel foglalkoztam. Emellett Andris is sokat segített abban, hogy hogyan formáljam a szerepet.

- Áron: Én a Spotify-on összeállítottam egy olyan lejátszási listát, amiben olyan zeneszámok vannak, amiket szerintem Apollón is hallgatna. Ezek főleg „girl power” számok és ezeket hallgattam miközben mentem próbára és előadás előtt. 

Turós Ágnes