Az előadó legtöbbször egy másik ember történetét meséli el a színpadon. Olyan emberként látjuk, akinek nincs se múltja, se jövője. Mintha csak abban a pillanatban válna létezővé, amikor felgyúlnak a reflektor fényei, a színpad készen áll, minden a helyére kerül és megszületik a művészi aktus. Mégis, legtöbbször ez az egész nem róla szól, nem az ő a félelmeiről, a sebezhetőségéről, a preferenciáiról vagy a véleményéről.
Ez az előadás viszont róluk szól, ezekről az emberekről, akik legmélyebb gondolataikat és legbanálisabb történeteiket tárják elénk. A mozgásból állapot lesz, a lehető legtermészetesebb módon, filterek és előítéletek nélkül. Hagyni, hogy lássák őket, akár érzéseikről, akár fizikai állapotaikról legyen szó - talán ez a legnagyobb szabadság, amit el lehet érni. Maga az előadó válik így az előadás középpontjává, amelyben a test a természetes és a látványos között mozog.
Are we human or are we dancers? - egy olyan kérdés, amely a színpadról halad a közönség felé.
Előadók:
Bajkó László
Balázs Judith,
Deák Zoltán
Nagy Eszter
Polgár Emília
Szekrényes László
Veres Nagy Attila
Zene: Alexandru Suciu
Koncepció, koreográfia: Ioana Marchidan
Az előadás létrejöttét a Bethlen Gábor Alap támogatja.
-------
„PNRR. Finanțat de Uniunea Europeană – UrmătoareaGenerațieUE”.
“Conținutul acestui material nu reprezintă în mod obligatoriu poziția oficială a Uniunii Europene sau a Guvernului României“
